Az alkotás és oktatás évtizedei a Műegyetem tanműhelyében Nyomtatás E-mail

„A Műegyetem rektora által hirdetett pályázat a Pilch Ágoston professzor vezetése alatt álló Gépiparműtani tanszék tanműhelyének művezetői állására vonatkozott. A megtisztelő állásra 32 jelentkező pályázott, köztük hosszú gyakorlattal rendelkező gépészmérnökök is. A Műegyetem Tanácsának rendkívüli ítélőképességére vall, hogy a legfiatalabb pályázót, a 25 éves Csonka Jánost bízta meg a műhely vezetésével. A pályázó a legfiatalabb volt ugyan, de a világlátott, idegen nyelveket beszélő, nagy gyakorlattal rendelkező ifjúban a bírálók helyesen látták meg azt a férfit, aki az iparilag elnyomott ország mérnöknemzedékeit lesz hivatva kiképezni. Azt természetesen még nem sejthették, hogy ezzel egy különleges képességekkel megáldott alkotó zseninek biztosítottak kedvező lehetőséget arra, hogy terveit megvalósíthassa.

            Csonka János 1877. február 11-én kezdte meg működését az akkori Műegyetemen. Érdekes véletlen, hogy 16 évvel később ugyanezen a napon jelentette be szabadalomra – a világon elsőként – a porlasztót, közösen a nála 7 évvel fiatalabb barátjával és szerzőtársával, a későbbi professzorral, Bánki Donáttal együtt.

A Műegyetem tanműhelyében kezdetleges állapotok voltak. Az energiát egy Schmidt-féle vízoszlopgép szolgáltatta akkor, amikor Franciaorszában már ezrével dolgoztak a gázgépek, és a nagy ipari államokban megjelentek a folyékony tüzelőanyaggal hajtott belsőégésű motorok is. Személyzet nem állt rendelkezésre, az alkotásra vágyó Csonka János pedig tudta, hogy további szakembere bevonása nélkül nem lehet sem a korszerű oktatást, sem a szükséges továbbfejlesztést biztosítani. Az egyetem vezetősége ezért szívesen fogadta azt az ajánlatot, hogy a saját költségére alkalmazzon szakmunkásokat, akiknek munkáját a tanműhely gépein a maga céljaira is felhasználhassa. A megkötött szerződés lehetővé tette, hogy a műegyetemi tanműhely az ország egyik legfontosabb iparfejlesztési központjává váljék.

            Csonka János mindenekelőtt az elavult energiaellátást korszerűsítette. Tájékozottságára jellemző, hogy ekkor már nem Lenoir-féle gázgép beszerzését javasolta, hanem az 1876. évi párizsi világkiállításon nagy sikert aratott Otto-Langen-féle, sokkal jobb hatásfokkal dolgozó atmoszferikus gázgépet. Ezt viszont rövidesen egy Swidorski-féle petróleummotor váltotta fel. Ezek a motorok nemcsak az elvi működés és a szerkezet tanulmányozását tették lehetővé, hanem az üzemi jellemzők megfigyelését is. A nagy invencióval megáldott, alkotásra vágyó Csonka János hozzáfogott egy tökéletesebb gázmotor megszerkesztéséhez és azt a tanszékvezető Pilch Ágoston beleegyezésével meg is építette.”

/Forrás: Szőke Béla: Műszaki Nagyjaink Első kötet /Terplán Sándor: „Csonka János”/