A porlasztó Nyomtatás E-mail

Bánki és Csonka az új motorjukkal folytatott kísérletezés közben 1893. febr. 11-én „Újítások petróleummotorokon” címen (Levéltár Vd. XXVIII. 2654) találmányukra szabadalmi igényt jelentettek be. A szabadalmi beadvány a gép petróleummal való táplálására szolgáló készüléket – a porlasztót – és a gép különleges szabályozó szerkezetét említi találmányként. Ezek közül itt csak a porlasztóról kívánunk megemlékezni.

A Bánki – Csonka-féle porlasztó a petróleumot (benzint) nem gáz, hanem apró folyadékszemcsékből álló felhő alakjában adagolja a hengerbe. A porlasztás a virágpermetező fúvókához hasonló elv szerint működő szerkezettel történik, de nem fúvóhatással, hanem a motor szívóhatásával működtetve. Fontos kelléke a porlasztónak, hogy a folyadékszint állandó legyen. E követelmény biztosítására a szabadalmi rajz különféle megoldásokat mutat be. A motor teljesítménye és a fordulatszám pillangószeleppel szabályozható, a gázkeverék legcélszerűbb összetétele pedig tűszeleppel, vagy átfúrt tűszeleppel üzem közben is beállítható.

A szabadalmi bejelentés, mint már említettük, csak 1893. február 11-én történt meg, de talán még akkor sem jött volna létre, ha Lázár Pál műegyetemi tanár előző nap, 1893. febr. 10-én pénteken nem tart előadást „Gazdasági motorok” címen a műegyetem mezőgazdasági gépkísérleti állomásán az Országos Magyar Mezőgazdasági Egyesület részére. Ezen az előadáson, melyről később Sporzon Pál is megemlékezett, Lázár a nyilvánosság előtt ismertette Bánki és Csonka újításait (Köztelek 3/1893, p. 161. és p. 216, továbbá Köztelek 4/1894, pp. 1290–92). Ezért azután Bánkinak és Csonkának sürgősen intézkedniök kellett tanulmányuk szabadalmaztatása iránt, nehogy az más részéről kisajátíttassék, illetve újdonságjellegét elveszítse. Ehhez járultak még azok az okok is, amelyekre Lipthay József hívta fel Csonka Jánosról írt tanulmányában a figyelmet:

„Más gond is volt, éspedig nem csekély. Bánki már internacionális kapacitásnak számított, és még nem volt diplomája. Az akkor kialakuló műegyetemi pályafutásának is akadályát képezte ez a hiány. Ilyen önálló szellemnek a vizsgázások extra keserves követelmények, de meg kell lennie, és végre 1893. febr. 9-én megvolt a diploma. Két nap múlva készen volt a szabadalmi bejelentés is, és be is adta (1893. febr. 11.). De a kimerült idegállapot meglátszott a beadványon.”

A hirtelen benyújtott, szinte hevenyészett szabadalmi bejelentés az új Bánki – Csonka-motornak még régebbi, 1891. évi alakját mutatja. A szabadalmi rajzon ugyanis a kompressziótér még kúpos kialakítású, holott éppen Bánki volt az, aki már 1892-ben megjelent híres dolgozatában az öblös kompressziótér káros voltára hívta fel a figyelmet. Tehát Bánki és Csonka az 1893. évi szabadalmi bejelentés céljára a motor és porlasztó egy már régebben készült és éppen kéznél levő 1891. évi rajzát használta fel. Ez is igazolja, hogy a porlasztó 1891-ben már valóban megvolt.

Bánki és Csonka 1893. február 11-én kelt szabadalmi beadványában a porlasztó csak mint egyik szabadalmi igénypont fordult elő. Ezért a feltalálók 1893. október 18-án a porlasztóra önálló szabadalmat is kértek, mégpedig ezúttal Lázár – Bánki – Csonka néven. Lázár L. Pál abban az időben műegyetemi tanár és elismert szaktekintély volt. Bánki és Csonka az ő személyének bevonásával akarta biztosítani, hogy a közös szabadalmak értékesítésére önálló gyárvállalat, illetve gyári osztály létesüljön, s a Ganz-gyár a közös Bánki–Csonka-szabadalmak értékesítésére nézve létrejött terhes szerződést ne vegye figyelembe. Lázár, Bánki és Csonka egymás közt 1893. június 14-én meg is állapodtak abban, hogy a létesítendő gyár vezetője Csonka lesz. A szabadalmi jutalékokon való osztozás arányát 1:1:1-ben állapították meg. Lázárnak azonban jó összeköttetése és tekintélye ellenére sem sikerült a tervezett vállalatot létrehoznia, s így a Bánkival és Csonkával kötött megállapodás önmagától megszűnt anélkül, hogy Lázár bármiféle kárpótlást kapott volna. Ez a tény is igazolja, hogy Lázárnak a tervezett üzleti vállalkozás létrehozására irányuló tevékenységén kívül semmi dolga sem volt a Lázár – Bánki – Csonka néven bejelentett találmány létrehozásában. Ugyanezt a körülményt bizonyítja egyébként az is, hogy Bánki és Csonka később 1897. dec. 14-én Lázár nevének említése nélkül szabadalmaztatják találmányukat az Egyesült Államokban.

Meg kell jegyezni, hogy a Bánki – Csonka-motor első, kísérleti példánya a 30-as években hosszas nyomozás után tizenkettedik gazdájánál eredeti porlasztóval és lánggal fűtött gyújtócsövével együtt megkerült. Ennek a motornak a porlasztója – a világ első benzinporlasztója – még nem üres bádogúszóval, hanem tömör parafaúszóval készült. A motor jelenleg a Közlekedési Múzeumban hirdeti a magyar feltalálók érdemeit. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a Bánki – Csonka-féle porlasztó annak idején az 1900. évi párizsi világkiállításon, majd pedig az 1959. évi brüsszeli világkiállításon is bemutatásra került.

Mint ismeretes, külföldön általában Wilhelm Maybachot tartják a porlasztó feltalálójának, aki 1893. aug. 17-i elsőbbséggel a porlasztóra vonatkozó francia szabadalmat (Brevet No 232 230) kapott. Ezzel szemben Bánki és Csonka szabadalmi bejelentésének időpontja 1893. febr. 11., tehát a magyar feltalálók mintegy fél évvel megelőzték Maybachot. Nem érdektelen annak megemlítése sem, hogy Maybachnak nem sikerült találmányára német szabadalmat szereznie. Németországban ui. a szabadalmi hivatal gondos elővizsgálati kutatást végez, s nyilván nem adta meg Maybachnak a kért szabadalmat a már ismert Bánki – Csonka-féle szabadalom miatt. Viszont tény, hogy a Lázár – Bánki – Csonka-féle német szabadalom, mely a porlasztónak csak egy szerkezeti elemét védi, 1893. november 7-i elsőbbséggel adatott meg. Több közlemény, így Schimanek Emilnek Bánki munkásságával foglalkozó, egyébként kitűnő könyve is, összecseréli ezt az 1893. október 18-i magyar szabadalmi bejelentést a prioritást dokumentáló 1893. február 11-i magyar szabadalmi bejelentéssel.

Sajnos, a Ganz-gyár a múlt század utolsó éveiben főként a vagongyártásra helyezte a súlyt, és nem sok figyelmet fordított a Bánki – Csonka-szabadalmak kiaknázására. A szabadalmi díjakat sem fizette rendszeresen, s emiatt a porlasztóra vonatkozó szabadalom is idő előtt megszűnt. Pedig eközben a párizsi Longuemare-cég már sorozatosan gyártotta a Bánki – Csonka-féle elv szerint működő porlasztókat. Bánki fel is hívta erre a körülményre Mechwartnak, a Ganz-gyár vezérigazgatójának figyelmét, de az, a nagy költségekre való tekintettel, nem vállalkozott szabadalmi per megindítására. Pedig ha a Ganz-gyár idejében felismeri a találmány jelentőségét, és a porlasztó gyártására önálló gyárvállalatot alapít, ez a szabadalom védelmében hatalmas vállalattá fejlődhetett volna.

A karburátor szerkezetét Bánki és Csonka a gyakorlati tapasztalatok alapján évről évre egyre inkább tökéletesítették, de az első karburátor szerkezeti gondolatát végig megtartották.

Megemlítendő, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára a karburátor feltalálásának 60. évfordulója alkalmából nagysikerű kiállítást rendezett, s korabeli dokumentumokkal igazolta Bánki Donát és Csonka János elsőbbségét.