A motoros triciklik Nyomtatás E-mail

Bánki és Csonka együttműködése 1896-ban meglazul, 1898-ban pedig ténylegesen meg is szűnik. Ekkor Bánki figyelme az általa feltalált vízbefecskendezéses motorok tökéletesítésére irányul, Csonkáé pedig egyre inkább a motoros járművekre terelődik.

Csonkának motoros járművek előállítására irányuló első próbálkozásai még a Bánkival közös munkálkodás időszakába nyúlnak vissza. Mint ismeretes, Bánki és Csonka már 1893-ban kísérletet végeznek postai levélgyűjtésre alkalmas segédmotoros bicikli előállítására. Evégett egy közönséges, lábbal hajtott kerékpárt motorral szerelnek fel. E gép sorsáról semmit nem tudunk, ismeretes azonban, hogy a következő évben Bánki szerkeszt kéthengeres motorral felszerelt fakerekes motorkerékpárt.

A motoros járművek gyártására vonatkozó kezdeti próbálkozások után az 1900-as esztendő komoly fordulatokat hozott. Ekkor ti. a posta versenytárgyalást hirdetett 22 db háromkerekű motoros jármű szállítására. A posta két fiatal mérnöke, Kolossváry Endre és Haltenberger Samu már évek óta tanulmányozták motoros járműveknek a posta céljára való alkalmazási lehetőségeit, s az ő javaslatuk alapján írta ki a posta a szóban forgó versenytárgyalást.

A versenytárgyalásokon a „Velodrom Automobilgarage” 19 db háromkerekű, s 1 db négykerekű jármű szállítására kapott megbízást, két darab háromkerekű járműre pedig a „Ganz és Társa” gépgyár. A Velodrom Automobilgarage Peugeot-gyártmányú autót és De Dion et Bouton-rendszerű, külföldön gyártott alkatrészekből előállított három kerekű járműveket szállított, a Ganz-gyár viszont Csonka János által konstruált magyar tricikliket. Az új járműveket 1900. év november hó 19-én használták első ízben.

A Csonka-féle háromkerekű levélgyűjtő villamos megszakító gyújtással és önműködő szívószeleppel készültek. A hátsó kerekek hajtása nem lánccal, hanem fogaskerékmű közbeiktatásával közvetlenül történt. A motorokon nem volt sebességváltó és tengelykapcsoló. A sebesség szabályozását és az indítás megkönnyítését dekompresszor tette lehetővé. A jármű minden megállása alkalmával a motort is meg kellett állítani, majd induláskor újra meg kellett indítani. Maga az indítás taposó szerkezettel történt. Ennek mozgatása meglehetősen fárasztó művelet volt, mert nemcsak a motort, hanem azzal egyidejűleg magát a járművet is mozgásba kellett hozni. Mint érdekesség, említésre méltó, hogy e tricikli motorokon került Magyarországon először az alumínium mint szerkezeti anyag alkalmazásra.

Az indításkor jellegzetes sziszegő hangot adó Csonka-féle triciklik némi átalakítással két évtizeden át teljesítettek Budapesten levélgyűjtő szolgálatot. Mintájukra a posta számos hasonló járművet készített. Ezek egyike az 1906. évi londoni kiállításon is bemutatásra került.