Az első postaautók Nyomtatás E-mail

A magyar posta a két- és háromkerekű motoros járművekkel való kísérletezéssel egyidőben már négykerekű járművekkel is végzett kísérleteket, s e kísérletekbe már kezdettől fogva bekapcsolta Csonka Jánost is, akivel különféle négykerekű kísérleti járműveket is készíttetett. Ezek a kísérletek a később kialakítandó kocsi típusokkal szemben támasztható követelményeket kívánták tisztázni.

Az említett kocsik szerkezetéről, valamint a velük végzett kísérletek eredményeiről nem maradt fenn feljegyzés. Valószínűnek látszik azonban, hogy Csonka ezeket a kocsikat maga is csak kísérleti példányoknak tekintette, s motorjaikat a kísérlet után más célra értékesítette. Az egyik ilyen motort Lóczy Lajos geológus egyetemi tanárnak, a híres Balaton-kutatónak adta el, aki azt motorcsónakba szerelte be. Ez volt az első magyar motorcsónak.

Megjegyzendő, hogy ezekben az években a posta megbízásából Bánki Donát is szerkesztett autót. Ezen elsőkerék hajtású, egészen újszerű szerkezetű kocsi kéthengeres, léghűtéses motorját szintén Csonka János készítette. Az említett kocsival a posta 1901. április–május folyamán végzett kísérleteket, azonban a kocsi futószerkezete nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ugyanezen évben, amint az a Bánkival való elszámolásból kitűnik, Csonka még három automobilmotort szállított Bánkinak.

Csonka 1902-ben is hozzákezdett néhány kéthengeres, vízhűtéses kocsi készítéséhez. Akkortájt azonban az automobil szerkezete oly rohamosan fejlődött, hogy amire a kocsik elkészültek, Csonka rájött arra, hogy ezeknél jóval különb kocsikat lehet gyártani. A kocsikat nem is hozta forgalomba, alkatrészeit – a motort kivéve – összetörette. Magukat a motorokat a Köhler-féle tűzoltószer gyárnak adta el, melyekkel a gyár meglevő tűzoltó fecskendőit szerelte össze. Ezek voltak az első magyar tűzoltó motorok.

Az éveken át folyó kísérletezés után 1904-ben a posta döntő lépésre határozta el magát: nemzetközi versenytárgyalást írt ki 8 db 12–14 LE-s csomagszállító gépkocsi szállítására. A versenytárgyalás során 1904. február 13-án nyolc pályázó nyújtotta be ajánlatát, köztük két magyar cég: a Magyar Waggon- és Gépgyár RT (Győr) és Röck István. E két utóbbi cég Csonka János tervei szerint készített kocsik szállítására tett ajánlatot. A versenytárgyaláson a cégnek a szállítandó kocsikról terveket kellett bemutatniok. Ezek átvizsgálása alapján kitűnt, hogy a két magyar cég részéről ajánlott Csonka-féle kocsik a legmegfelelőbbek. Ennek folytán a posta mindkét cégnél 4–4 Csonka-féle kocsit rendelt meg.

Mivel a nevezett gyárak ebben az időben precíziós munkához nem voltak berendezkedve, a szóban forgó kocsik hajtószerkezetét Csonka készítette, az öntvényeket Röck István szállította. A motor négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses volt és Bosch-féle nagyfeszültségű gyertyagyújtással volt felszerelve. A hengerek 90 mm-es furattal és 100 mm-es lökettel készültek és kettesével egy-egy tömbbe voltak összefogva. Az egyes tömbök a Röck-gyár teljesítőképességéhez igazodva nem egy darabból, hanem két fél darabból készültek és csavarokkal voltak erősítve. A motor szívószelepei – lassújáratú motorokról lévén szó – automatikusak voltak. A kocsiknak volt differenciálműve, amely soroskapcsolású (3+1) sebességváltóhoz volt szerelve. Innét a hajtás két-két lánckerékkel történt. Ahol csak lehetett, golyós csapágyazás készült.

A nagyfeszültségű villamos gyújtás alkalmazása annak idején nagy feltűnést keltett. Csonka ui. a legelsők közé tartozott, aki a régi leszakító, kalapácsos gyújtástól erre az újfajta gyújtásmódra tért át. Merészségét annak idején Bláthy Ottó Titusz, a transzformátor feltalálója is kétkedéssel fogadta, de az idők Csonkát igazolták. A nagyfeszültségű villamos gyújtással végzett kísérletei révén baráti kapcsolatba került Bosch Róberttel, aki két ízben meg is látogatta, s örömmel fogadta Csonka baráti megjegyzéseit és tanácsait. Bosch Róberttel a későbbiekben is szoros kapcsolatot tartott fenn.

Csonka kocsijának tervezése során nem külföldi mintaképek után indult el, hanem teljesen önálló utakon haladt. Kocsiján, de főleg annak motorján több olyan újítást vezetett be, melyek azóta világszerte általánosan elfogadottak. Így érdekes megemlíteni, hogy motorjait Csonka már kezdettől fogva feltűnően rövid lökettel készítette, s ezzel több mint félévszázaddal előzte meg a jelenleg tapasztalható fejlődést. Munkájában segítséget jelentett számára sokéves motorépítő gyakorlata, helyes ítélőképessége, szerkezeti és arányérzéke. Ezeknek és józan önmérsékletének tudható be, hogy az 1904-es típusú kocsijai még mai szemmel nézve is „modern” benyomást keltenek, s e tekintetben merőben eltérnek a velük egykorú egyéb kocsiktól.

Az első postaautó az 1905. év májusában készült el. Ekkor a posta a kocsit az éppen akkor megnyílt autókiállításon bemutatta, majd próbaútra küldte. Szerződés szerint a postakocsik mindegyikének 500–500 km próbautat kellett volna futnia. Ezt a rendelkezést a kereskedelemügyi miniszter 1905. május 30-án oda módosította, hogy az első gépkocsit nem 500, hanem 2000 km-es úton kell kipróbálni. Az e célra kijelölt kocsi 1905. május 31-én gördült ki a Műegyetem udvaráról. A próbaút június 9-ig tartott. A kocsit Haltenberger Samu, akkor postamérnök, a Budapesti Autótaxi Vállalat későbbi vezérigazgatója vezette, s a próbaúton Csonka Jánoson kívül Cimponeriu Dénes postafőmérnök is részt vett. A próba nehéz terepen és több olyan útszakaszon történt, melyeken előzőleg még nem közlekedett gépkocsi. Ennek ellenére a próbaút kifogástalanul sikerült. A kocsi átlagos sebessége 26 km, maximális sebessége 35 km volt.

Az első kocsi átvétele 1905. június 14-én, használatba vétele pedig 1906. január 15-én történt. Az átvételi bizottság megállapította, hogy a kocsihoz felhasznált anyagok tisztán hazai eredetűek, mindössze a golyóscsapágyak, a mágneses gyújtókészülék, a hajtólánc és a „méhkashűtő” külföldiek.

Nem lesz érdektelen felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar postának a levél- és a csomagszállítás motorosítására való törekvései messze megelőzték a külföldet. Így pl. Svájc csak 1906-ban, Ausztria csak 1907-ben tesznek ez irányban megfelelő lépéseket. Ezek az országok mégis bélyegsorozaton örökítették meg első postai járműveiket. Indokolt lenne, hogy a magyar posta is, mely nemzetközi viszonylatban e téren úttörő volt, megfelelő levélbélyeg sorozatban örökítse meg kezdeményező lépését.