Személy- és csomagszállító autók Nyomtatás E-mail

Az első postaautók rendelését sorozatos újabb rendelések követték. Így 1906-ban 16 db, 1908-ban 38 db, 1910-ben 31 db, 1911-ben 6 db csomagszállító autó került rendelésre Csonka tervei szerint. Ezek hajtószerkezetét részben maga Csonka, részben az általa szállított mintakocsik alapján a Magyar Waggon- és Gépgyár R. T. győri cége készítette. Csonka hétről hétre Győrbe utazott és személyesen irányította a gyártást. Ezzel mintegy megalapozója lett a későbbi Rába autógyárnak.

 

Meg kell jegyezni, hogy Csonka évről évre komoly áldozatok árán tökéletesítette kocsijait. Az 1904-es típusú, aránylag lassújárású gépekkel szemben az 1908-as típus lényegesen gyorsabb járású, s ennek megfelelően, vezérelt szeleppel készült. Ezeknek a motoroknak két vezértengelyük volt, egy a kipufogó-, egy a szívószelepek mozgatására. Hengereik párosával közös tömbbe voltak öntve és T-alakú kompressziótérrel bírtak. A sebességváltó kulisszarendszerű megoldással készült, a differenciálmű a sebességváltóval közös alumíniumházban volt elhelyezve.

A csomagszállító teherautókon kívül Csonka egyéb kocsikat is készített. Ezek közül külön is megemlítendő az Autóklub elnöke, Zichy Béla Rezső részére készített kocsi, amelynek főtengelye kísérletképpen golyós csapágyazású volt. Ez a kocsi később Budapest Székesfőváros polgármesterének, majd a tűzoltó főparancsnokság tulajdonába került, utóbb pedig motorja Újpest városában tűzoltó szivattyút hajtott. Innen 35 évi szolgálat után a motor a Csonka János Gépgyára R. T. házi múzeumába került.

Magánrendelésre készült a pécsi Zsolnay-cég részére gyártott 24–28 LE-s négyhengeres, lánchajtásos autó is (1906).

Megemlítendő a Csonka által 1908-ban a posta részére szállított 4 hengeres 25 LE-s kábelmérő és személygépkocsi is. Ennek hengerei 112 mm-es furattal, 130 mm-es lökettel készültek. A kocsi hajtószerkezetét Csonka János, alvázát Röck István, kocsiszekrényét a posta mérnökeinek irányításával Glattfelder Jakab kocsigyáros készítette. Egykori megállapítás szerint ez a kocsi annak idején Budapest legszebb kocsija volt.

Említést érdemel az a két 16 LE-s személyszállító kocsi is, melyeket 1908-ban rendelt a posta a Röck-gyártól. Ezeket szintén Csonka tervezte, s ő készítette azok hajtószerkezetét is. A szóban forgó kocsik részt vettek az 1909. évi Prinz Heinrich Fahrton. Az egyiket ifj. Röck István, a másikat Haltenberger Samu vezette. Röck István kocsija a versenyt hibapont nélkül futotta be, s mint ilyen helyezést és emlékplakettet nyert. A másik kocsi 10 lépéssel a budapesti cél előtt mágneshiba miatt kiesett a versenyből, de egyébként a hosszú utat hibapont nélkül tette meg. Nagy jelentőségű volt a magyar ipar önbizalmának felkeltése szempontjából, hogy ezek a Csonka kis műhelyében egyenként gyártott kocsik a versenyben szembekerültek a világ legnagyobb gyárainak akkor már sorozatban gyártott kocsijaival, és így megbízhatóságukról ország-világ előtt tanúságot tettek.

A szép siker után – mely beigazolta a magyar autógyártásnak a külföldivel szemben való egyenértékűségét – felmerült az Autoklubban magyar automobilgyár létesítésének terve. A kezdetben meglevő nagy lelkesedés azonban – midőn áldozatkészségre került volna sor –, hamar lelohadt. Nem érdektelen felemlíteni, hogy a klub elnöke – egy nagy hitbizomány élvezője –, e célra mindössze tizedrész akkora összeget ajánlott fel, mint a szegedi kis kovácsmester fia: Csonka János. Így azután az autógyár – a magyar ipar nagy kárára – nem valósulhatott meg, pedig abban az időben a külföldi autóiparnak még versenyképes ellenfele lehetett volna.

Végül pár szót a posta részére Csonka tervei szerint gyártott 10 db 16 LE-s kombinált személy- és csomagszállító kocsiról, amelynek hajtószerkezetét szintén Csonka készítette. E kocsik – az első magyar autóbuszok – 1910. augusztus 1-jén kezdték meg rendszeres járásukat Károlyváros és Plitvicza között.