Kisauók Nyomtatás E-mail

Csonka János, miután bebizonyította, hogy kocsijai minőségben és szerkezetben semmivel sem maradnak el a külföldiek mögött, kiskocsit óhajtott szerkeszteni, amelyhez magánosok is könnyűszerrel hozzájuthatnak. Ebből a célból 1909-ben 4 LE-s egyhengeres kiskocsit tervezett, s a tervek alapján három kiskocsit el is készített. E kocsiknak nemcsak a hajtószerkezetét, de alvázát és kocsiszekrényét is teljes egészében saját maga állította elő.

A kocsik elkészülvén, azok egyikét a posta, a másik kettőt pedig a Budapesti Közúti Villamos Társaság vette meg. Ezek a kiskocsik, melyeket két erős ember fel tudott emelni, valósággal gyöngyszemei voltak a Csonka-autók sorozatának. A henger furata 90 mm, lökete 100 mm volt. A kocsikat termoszifon-hűtés, az egy tömbbe szerelt motor és sebességváltó, valamint kardánhajtás jellemezte. Ezek voltak az első kardános kocsik Magyarországon. A kocsik egyike 1941-ben – üzemképes állapotban – a Csonka-gépgyár múzeumába került, de az ostrom során megsérült. Egy másik, a posta részéről megvásárolt kiskocsit jelenleg a Közlekedési Múzeum őriz.

Az egyhengeres kiskocsin szerzett tapasztalatok alapján Csonka 1910-ben 8 LE-s, 4 hengeres kiskocsit tervezett, vízhűtéses motorral. E világviszonylatban is első korszerű kiskocsik motorja, tengelykapcsolója, sebességváltója és fékje közös tömbbel volt összeszerelve. Ez a tömb a vázon három ponton feküdt. A négy henger közös öntvénybe volt összefogva. A henger furata 60 mm, löketük 100 mm volt. A porlasztó már teljesen kiforrott szerkezettel készült.

Az új – 1912-es típusúnak nevezett – Csonka-féle kiskocsikból 12 db-ot a posta, 1-1 db-ot pedig Benárd Ágoston orvos és a Magyar Általános Gépgyár R. T. vett meg. Benárd Ágoston a részére vásárolt kocsival részt vett az 1912. évi Nemzetközi Kiskocsiversenyen. Övé volt a verseny legkisebb űrtartalmú, legkönnyebb kocsija. A nehéz hegyi terepen a kocsi kitűnőnek bizonyult, s mint ilyen általános feltűnést keltett.

A kiskocsiverseny eredményeként Csonka rajzait egy kanadai gyár megvásárolta, a magyar posta pedig elhatározta, hogy 50 db ilyen kiskocsit rendel levélgyűjtési célokra. Az e célra tartott versenytárgyaláson a megbízást a Magyar Általános Gépgyár kapta meg. A gyár – megvásárolván Csonkától a terveket – a kocsik hajtószerkezetét el is készítette, de ezek már nem kerültek felhasználásra, mert 1914-ben a hadrakelt sereg a kész motorokat katonai célokra lefoglalta.

A Csonka-féle kiskocsik – a többi postaautóhoz hasonlóan – igen szolid kivitelben készültek, s évtizedek múlva is még forgalomban voltak. A veterán autók 1935. évi versenyén 5 különböző típusú Csonka-autó hirdette mesterének, Csonka Jánosnak kiváló szerkesztői készségét.