Munkássága
Az alkotás és oktatás évtizedei a Műegyetem tanműhelyében
Az első magyar gázmotor
A Csonka féle gáz- és petróleummotor
A gázkakapács, a Bánki-Csonka motor
Ez a szerkezet tulajdonképpen ikergép volt, mely a gépműhely transzmissziótengelyét volt hivatva hajtani, de ezenfelül kovácsolásra is igénybe volt vehető. Az üzemben levő gép minden különösebb előkészület, vagy indítási idő nélkül minden pillanatban kovácsolásra is kész volt: egyetlen könnyű emelőkar, vagy pedál mozdítására a kalapács máris ütött. A kalapács ütőkosa nem volt mechanikai összeköttetésben a motor erőkifejtő tengelyével, sem annak lendítőkerekével, mivel az ütőkost csak a robbanógáz gyorsította. Így az ütés ereje nem vette közvetlenül igénybe a motor kényesebb alkatrészeit.
A Bánki–Csonka-féle gázkalapács első példánya kétlóerős kivitelű volt. Ezt a gépet Csonka 1888-ban készítette, s a műegyetem gépműhelyében állította üzembe. Itt a gép egész 1910-ig 22 éven át volt használatban.
Bánki és Csonka a gázkalapácsot Magyarországon 1890. aug. 17-én szabadalmaztatták. A gépre ezenkívül 1891. aug. 25-én német szabadalmat is szereztek.
Magyarországon a gázkalapácsot a Ganz-gyár 2–10 lóerős kivitelben gyártotta. Németországban a Berlin Anhaltische Maschinenbau A. G. rendezkedett be gyártására. Ez a gyár egy általa készített Bánki–Csonka-féle gázkalapácsot az 1896. évi berlini ipari kiállításon mutatott be.
A Bánki–Csonka-féle gázkalapács aránylag egyszerű szerkezetű volt. Külföldön forgalomban voltak egyéb, bonyolultabb szerkezetű gázkalapácsok is, ezek azonban semmivel sem voltak a Bánki–Csonka-féle kalapácsnál jobbak, és mihamar el is tűntek a gyakorlatból. Ezekkel szemben a Bánki–Csonka-féle kalapácsok sokáig tartották magukat és a vidéki kisebb műhelyekben hosszú időn át igen jó szolgálatot teljesítettek.
A porlasztó
Az automatikus csőgyújtó
Kisminták, anyagvizsgáló gépek
A motoros triciklik
Az első postaautók
Személy- és csomagszállító autók
Kisautók
Motoros aggregátumok
Emlékezés és hála
"Engedd Uram, hogy társaid legyünk az alkotásban; megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját, hogy ez a mi Földünk biztonságos otthona lehessen Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek"…
Reménykedjünk.
Budapest, 1990. március 26.
Méltatása
Mint az előzőkből kitűnt, Csonka alapvető szakmai ismereteit és szakmájának szeretetét apja szegedi műhelyéből hozta magával. Tudását, műveltségét, nyelvismereteit nem iskolában sajátította el, hanem szívós munkával, lankadatlan szorgalommal, önképzés útján.
Ifjú kora óta önmaga kereste meg kenyerét. Tanulmányútjának, kísérleteinek költségét sok nélkülözés közben maga teremtette elő. Ha műszerre, szerszámra volt szüksége, azt rendszerint maga állította elő. Így ő maga készítette el logarlécét, maga gravírozta annak osztásait. Gőzgép indikátorát is maga szerkesztette.
Műhelyben nőve fel, kitűnően ismerte a szerkezeti anyagok tulajdonságait. Mestere volt a hegesztésnek és a hőkezelésnek. Minden szerkezetét az arra legalkalmasabb anyagból, ha kellett, nikkelből vagy rézből állította elő. Úttörő volt hazánkban az alumíniumöntés meghonosítása terén. A minőség vagy tartósság rovására sohasem takarékoskodott. Ezért voltak szerkezetei szinte elpusztíthatatlanok.
Mint szerkesztő, bámulatosan leleményes volt: mindenkor megtalálta a legegyszerűbb, a legtermészetesebb megoldást. Míg mások bizonytalanságban tapogatódzva jutottak előre, ő kitűnő műszaki érzékével mindenkor tisztán látta a haladás igazi útját, s arról nem tért le. Ezért volt az, hogy a motor és automobil fejlődésének kezdő időszakában szerkesztett gépei évekkel megelőzték korukat és ma is modern gépek benyomását keltik. Kitűnően tudott térben konstruálni. Értette a módját, miként lehet komplikált szerkezeti részeket kis helyen, rendezetten elhelyezni. Megoldásait formai tökély, kiváló arányérzék és természetes egyszerűség jellemezte.
Munkássága jelentős része a belsőégésű motorok tökélesítését célozta. Mint úttörő, ő honosította meg Magyarországon a motorok gyártását. Megmutatta, hogy egyszerű körülmények között, tökéletlenül felszerelt kis műhelyben is lehet pontos, szakszerű munkát előállítani. Ez irányú érdemeit Ordódy János ezekkel a szavakkal méltatta:
"Az alföldi színmagyar őseitől, messze földön híres vízmalomépítő, vasműves apáitól átöröklött technikus érzékénél fogva idejében meglátta és felismerte mind a belsőégésű motor lényegét, fejlődőképességét és jövőbeli beláthatatlan nemzetgazdasági jelentőségét, mind pedig a gépműhelyi munka tökéletesítésének szükségességét. Ő volt az első, aki rajongó lelkével, szakmájának fanatikus szeretetével, minden erejének a legvégsőkig való megfeszítésével dolgozott ezen a területen, és külföldi viszonylatokban is elvi jelentőségű újításokat hozott létre, és aki ezzel a munkájával a magyar felső technikai oktatás és a magyar gépipar szolgálatában fel sem becsülhető érdemeket szerzett."
Nagy jelentőségű a magyar motor- és autógyártás megindítása terén kifejtett tevékenysége is. Az ő kezdeményezésén felbuzdulva, nem egyszer az ő személyes irányításával tért át több nagy hazai gyár motorok és automobilok gyártására. Komoly érdemei vannak a gyorsjárású kismotor gyártása és kifejlesztése terén is.
Úttörő munkát végzett az automobil-szerkesztésben nélkülözhetetlen alumíniumöntés meghonosítása terén. Az ő útmutatásával kezdettek a hazai vállalatok alumíniumöntésre áttérni. A helyes ötvözetek és öntési eljárások kísérletezésében tevékenyen és irányítóan működött közre.
Csonka alapító tagja volt a Magyar Automobil Clubnak, melynek választmányában és különböző bizottságaiban kezdettől fogva tevékenyen működött közre. A Club megbízásából magyar nyelvű szakszótárt szerkesztett (1907). A magyar automobilizmus érdekében kifejtett úttörő tevékenységét a Club a Andrássy-plakett adományozásával méltatta.
Évtizedeken át tagja volt különféle műszaki és tudományos egyesületeknek és tanácsoknak, köztük a Haditechnikai Tanácsnak is. Emlékét alkotásain kívül a Műszaki Könyvtár előcsarnokában felállított mellszobra és Diósgyőr egyik utcájának névtáblái örökítik meg.
Csonka János munkásságának értékelését nagymértékben megkönnyíti az a körülmény, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Csonka J. életére és tevékenységére vonatkozó gazdag okmányanyaggal rendelkezik. Ezen anyagokon kívül jelen tanulmány összeállításában hasznos segítségül szolgáltak a család tulajdonában levő iratok, valamint azok a tanulmányok is, melyeket Csonka J. tisztelői bocsátottak e sorok írójának rendelkezésére. Mint ilyenek, komoly segítséget jelentenek Lipthay Józsefnek a Csonka-, a Csonka–Bánki, illetve a Bánki–Csonka-féle találmányokra vonatkozó komoly kutatásai és az ezekre vonatkozó értékes tanulmánya. A postajárművekre vonatkozó rész kidolgozásában viszont Harsányi Lajosnak, a posta ny. műszaki és forgalmi igazgatójának adatai szolgáltak zsinórmértékül. Felhasználásra kerültek fentieken kívül Opitz László, Terplán Sándor, Gombás Tibor, Józsa Elemér, Szemmáry György, Zofáhl Gusztáv, Van Der Laar Frigyes és Kardos János által közölt egyes adatok is. Szíves adatszolgáltatásaikért és áldozatkész fáradozásaikért e sorok írója ezúton fejezi ki hálás köszönetét.
Csonka János különféle gépszerkezetei a hajdani Csonka János Gépgyára R. T., a mai Kismotor és Gépgyár házi múzeumában voltak kiállítva. Innen ezek az emlékek a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport Budapest IX., Kinizsi utcai helyiségeibe, illetve a Közlekedési Múzeum (XIV., Május 1. út 26.) gyűjteménytárába kerültek. Egyes emlékeket a Posta Múzeum (XII., Krisztina körút 6/8), a Tűzoltó Múzeum (X., Martinovics tér 12), egy Bánki–Csonka-motort a Műszaki Egyetem Gázgépek és Automobilok Tanszéke, egyet pedig a kassai Technika Múzeum őriz.
Felette kívánatos lenne ezeket és az egyéb helyen még fellelhető emlékeket, a felállítandó Magyar Technikai Múzeum számára összegyűjtve, az utókor részére megőrizni.